Miként találkozik az élet terjeszkedési késztetése a véges élettér határfeltételeivel? A laboratóriumi edény zárt világként egyszerre idézi meg a kísérlet steril racionalitását és a bolygó végességének nyugtalanító evidenciáját. A mikroszkopikus élet térfoglalása itt bolygóléptékű táj benyomását kelti, mintha csak távoli világok felszínét néznénk. A telep addig terjed, amíg van mit fogyasztania. A határt pedig nem az erkölcs, hanem az anyag jelöli ki. A képek nedves kollódiumos eljárással készültek. Ez a fotográfiai technika lelassít, odafigyelésre késztet, és megtanítja vállalni, hogy az anyaggal való munka felelősséggel jár. A folyamat kényes és pontos, ráadásul mindent kézzel kell végigcsinálni, nincs két teljesen egyforma kép. Ez a fajta munka a személytelen növekedéslogikával szemben segít észrevenni a határokat, valamint azt, hogy mégis lehet helye az egyéni döntésnek.